5.rész

5.rész

Mikor már Rosie-val kellő módon kiugráltuk magunkat, elkezdtünk reggelit készíteni, mert már korgott a gyomrunk.Sült sonkát csináltunk, tükörtojással.Szépen, megterítettünk mert hiába van a lakásban egy tini és egy majdnem felnőtt mi úgy döntöttünk, hogy "éttermeset" játszunk.Miután megreggeliztünk rám hárult a mosogatás, mert a kis húgicám akit ilyenkor meg bírnék fojtani, azzal rukkolt elő, hogy neki még fel kell öltözni és blablabla.Mivel ma nagyon jó hangulatban voltam, megengedtem neki, de NEM szokhat hozzá.

A délután többi részében elvileg néztünk valami jó kis filmet, de az a rész nekem kimaradt, mert annyira izgultam a munka miatt.Miután megnéztük a filmet Rosiet haza kellett vinnem, még addig míg nincs korom sötét.5 órakor elindultunk hazafelé gyalog ami azért gáz mert jobb esetben egy kemény fél óra gyalog. De mi bátrak vagyunk ezért nekivágtunk.Háromszor is rám jött egy miniszívroham, mert nem találtam a telefonomat.Majd mindháromszor rájöttem, hogy a bal zsebemben  volt.Rosie csak röhögött rajtam.Amint hazaértünk, anyáék rögtön kérdezősködtem, elvégre alig egy félórára lakunk egymástól és alig beszélünk telefonon minden este.Elmondtam, hogy megkaptam a munkát aminek örömére megittunk egy pohár pezsgőt.Elhúzódott nagyon az idő mert 9 órakor indultam hazafelé.Elköszöntem anyától, apától és Rosietól.Elindultam hazafelé.Az utcán koromsötét volt és még süvített a szél is.Ilyenkor nagyon félek.Nem mintha úgy alapjáraton nem félnék a sötétben, de még a süvítés is.Na ez már nekem elég ahhoz, hogy betojjak.Siettem ahogy csak tudtam.Beértem egy kis utcába.Most jobban meggondolva lehet, hogy inkább kerülőt kellett volna tennem a kivilágított utcán.Ez a kis utca közelebb volt a lakásomhoz, de annál félelmetesebb volt.Szombat este van, ilyenkor az emberek kiruccannak és kitudja ha épp egy gyilkos mászkál erre és megakarna ölni akkor senki nem tudna megmenteni.Ez kész.Már megrémítem saját magamat is ezzel a paranoiával.Csendesen,sietősen iszkoltam hazafelé a sötét utcában amikor egy kocsi kanyarodott be, ahonnan hangos zene és egy csapat kiabálása hallatszódott.Hátranéztem és egy fekete sötétített furgon közeledett felém.Elindultam mintha nem is lenne az utcában az autó.Egyszer csak azt vettem észre, hogy a kocsi lelassít mellettem és kinyílik az ajtaja.Édes Istenem csak most ne öljenek meg! -futott át az agyamon.

Oldalra néztem és nem hittem el amit látok vagyis akiket látok de legfőképpen AKIT!Mennyi az esély rá, hogy egy ember a sötétben, egy kis utcában találkozik a One directionnal?! Hát szerintem egy az egymillióhoz.Mégis én voltam az az egy.

Úgy láttam, hogy már nem voltak szomjasak.Vagyis annyira részegek sem de a józanságtól távol álltak.Különösen Louis.Ha úgy fogalmazok Louis volt a legközvetlenebb.Ahogy kinyílott az ajtó előttem  rögtön kiesett, rám támaszkodott és nagy örömére  megszabadult az összes gyomrában lévő dologtól.Szóval ha nem akarnék ennyire cizellált lenni azt mondanám, hogy telibe hányta a cipőmet.Ő utána ki is feküdt a bokorban.Kellett neki egy kis levegő.Én csak sajnálkozva néztem a cipőmre.Úgy döntöttem leveszem és elindultam mielőtt beszélgetnénk.A maradék 4 srác csak nézte, hogy mit csinálok.Mikor levettem cipőmet, gyorsan odanyögtem egy 'Sziasztok'-ot és márt tűztem is el.Kezemben a lehányt cipővel alig tettem meg 4-5 lépést.Egy erős kezet éreztem a vállamon ami visszarántott.Megfordultam és Ő volt az.

-Figyelj, ne haragudj a cipő miatt!Hagy tisztíttassuk ki a cipőt.

-Semmi baj.Nem nem kell köszi.

-Várj még!-mondta és láttam valami furcsát a mosolyában de még nem tudtam mit.-Hagy vigyünk el.

-Ó igazán nem kell, itt lakom 2-3 percre.-mondtam és én pedig már menekülni tudtam volna tőle, mert feltörtek újból azok az érzelmek.

-Akkor azért.Gyere.Amúgy Harry Styles vagyok.Téged hogy hívnak?

-Én Maya Carson vagyok.És tényleg nem kell elvinni Harry.-mondtam és nevezzetek őrültnek de úgy éreztem mintha megszorította volna a vállam mikor kimondtam a nevem.

-Örülök a találkozásnak.Hideg van itt kint és ha jól érzem már remegsz.Gyere 1 perc alatt haza viszünk.Vagy esetleg félsz tőlünk?-kérdezte kihívóan.Ez nálam az a szó amit nem bírok.Valami kihívás függő vagyok, az a típus aki  a "csak azért is megmutatom" kategóriába tartozik.Én igen is nem félek.

-Jó menjünk.-mondtam dacosan.Elindultam előtte, mezítláb.Hallottam kuncogását, de ami még ennél is rosszabb volt az az volt, hogy végig éreztem a tekintetét a hátamon, és olyan erősen, hogy majdnem lyukat égetett a hátamba.A fiúk köszöntek majd mind az öten beültek.A sofőr Liam volt, mellette Niall az anyósülésen.Hátul a 3 fős ülésen 4-en ültünk.Louis kidőlt az ablaknál mellette Zayn, én és végül Harry.Nem mertem a szemébe nézni.Remegett a gyomrom akárhányszor hozzám ért, de Ő ezt csak a telefonjának tudta be.Mert elvileg várt egy fontos hívást, de mindig ki-be rakta a zsebébe.Amia legfurcsább volt, hogy a combomnál akárhányszor elhúzta a kezét bizsergett a bőröm.Szinte perzselt.Én teljesen feszült voltam, ami Harryt nagyon szórakoztatta.Közben a srácok is bemutatkoztak és én is.De valamiért mintha "titkolnának" előlem valamit. WTF?! Tényleg paranoiás vagyok.Útközben Liamet navigáltam aki vezetett.Hát, bő 10 perc múlva megérkeztünk.Majd elköszöntem a fiúktól és kiszálltam.Harry oldala felől.El akartam köszönni de megragadta a karomat és a fülemhez tette száját.A szívem szaporábban vert mint egy akárkié.Nem tudom mihez hasonlítani mert majd kiugrott a helyéről.

-Hát Maya, szerintem ez sem 2-3 perc volt.Ha nem ismernélek azt hinném félsz tőlem.-mondta majd másodpercek múlva mikor Ő már szállt a kocsiba akkor esett le, hogy mit mondott. Ha nem ismernélek...-szóval megismert.

Megfordultam és néztem utána letaglózottan, de Ő, hogy teljesen biztos legyek benne, hogy felismert ;mielőtt becsukta volna az ajtót csak annyit mondott....

Remélem tetszett ez a rész.Próbáltam elég izgalmasra csinálni remélem sikerült.Ha igen írjatok, ha nem akkor is.Ha eddig tetszett a blog terjesszétek az oldalt ha nem nagy kérés.

  :) xxx