9.rész

9.rész

Szóval mikor megláttam az ismeretlen számot azt hittem Dan az.Dan az unokatesóm, aki most utazgat a világ különböző pontjain.Irigylem emiatt.Mikor van ideje, és nem olyan nagy az időeltolódás, akkor felhív elmeséli, hogy hol van és mit csinál.Nagyon szeretem, mert korához képest nagyon bölcs, neki akármit elmondhatok, mert nem néz rám megvetően, hanem segít.Például elmondtam neki a Harrys ügyet is, még régen és segített.Tegnap reggel felhívtam, de nála hajnali 2 óra volt.Azt mondta, hogy holnap délután felhív és beszélünk.
Most rá számítottam, de nem Dan volt.Mikor bemutatkozott elmentem a szoba másik végébe, hogy Harry egy szót se halljon.Nem rá tartozik.
-Igen tessék?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Maya.Itt Martin.
-Martin megmondtam, hogy hagyj békén.-szóltam dühösen a telefonba.Hátrafordultam és láttam, hogy Harry nincs a helyén.Azt hittem, hogy kiment.Nem foglalkoztam vele.
-De, figyelj szeretném ha újrakezdenénk.Megváltozom.-mondta könyörgő hangon.
Bevallom, mikor hallottam azt a könyörgő hangot megenyhültem.Én az a fajta ember vagyok, aki nem szereti sőt nem bírja hallani az emberek könyörgését.Inkább megteszem amit akarnak, még ha magamnak csinálok vele bajt akkor is.
-Martin kérlek, hagy ne kelljen ezt tennem.-fogtam már én is könyörgőre a dolgot.
-Megváltozom ígérem.-mondta elfúló hangon.
Nem szóltam semmit csak néztem a falat.Majd rövid hatásszünet után megadóan sóhajtottam.Már majdnem megtett volna amire kért, mikor olyan dolog történt amire az életemben nem számítottam.
Egy kéz kivette a telefont a kezemből, és annyit mondott Martinnak:
-Már nem akar tőled semmit értsd meg.-mondta majd kinyomta.
A pillanatnyi sokkból visszatérve megfordultam, és láttam, hogy Harry volt az aki, "megmentett", mielőtt még egy nagy hibát követtem volna el.Csak néztem a szemét és próbáltam olvasni belőle.Ő nem csinált semmit csak állta a tekintetem.Mikor már kezdett cikivé válni a helyzet megszólaltam:
-Az egészet hallottad?-kérdeztem félve.
-Igen, és kötelességemnek éreztem, hogy közbelépjek.Mielőtt még hibát követsz el.-mondta mosolyogva, és őszintének tűnt.
-Köszönöm.-mondtam majd leültem.Alig egy perc múlva Harrynek csörgött a telefonja.Felvette majd beszélt.Nem igazán figyeltem rá, mert közben jött egy sms-em. Frankie-től jött.

Szia! :) Remélem ma betudjuk pótolni amit tegnap kihagytunk!Ráérsz 2 körül?Ha igen a boltnál találkozunk! xx :)

Mikor megláttam az üzenetet egyből mosolyogni kezdtem.Válaszoltam az üzenetére:
Szia! :)Ott leszek ne aggódj, ott találkozunk! xx

Észrevehetetlenül is, de egy hatalmas mosolyra húzódott a szám.Közben Harry letette a telefont és leült mellém.Én még mindig vigyorogtam.
-Mi történt?-kérdeztem és próbáltam egy kis komolyságot magamra erőltetni.
-Majd máskor, csak Taylor áá hagyjuk.-mondta.
-Oké.De ha gondolod szívesen meghallgatlak.-mondtam majd kedvesen mosolyogtam.Úgy éreztem, hogy ennyivel tartozom neki, mivel megmentett attól hogy egy szörnyű hibát kövessek el.
-Nincs kedved velem meginni valamit?-kérdezte.
-Bocs most nem.Mással van programom.-mondtam zavartan.
-Ó igen?És azt elárulod hogy kivel?
-Nem ismered.
-Attól még neve van.Ugye?-kérdezte vigyorogva.
-Frankie-nek hívják.És ma elhívott kávézni.Egyéb kérdés?-kérdeztem.
-Akad.-mondta vigyorogva.
-Ha gondolod felírom egy papírra, megkérdezem és odaadom.-mondtam szarkasztikusan, mire ő halálosan komolyan, vette a papírt tollat és elkezdett írni jó pár dolgot.Mikor ideadta a papírt, megnéztem és tényleg kérdések voltak odaírva.Megfogadtam magamban, hogy megkérdezem ezeket és odaadom Harrynek.Kíváncsi leszek mit szól?!

*Harry szemszöge*
Miután Maya elment a kis találkájára én ott maradtam és gondolkoztam.Nagyon mélyen elgondolkoztam.A legfőbb kérdés az volt, hogy mit akarok Mayától?!Valamit biztos.Csak pontosan azt nem tudom, hogy mit.Talán egy kis beszélgetést?....Áhh kizárt.Talán csak testiséget?...Nem, bár kitudja.Nekem úgy egészben, úgy teljes egészében KELL ez a lány.
Már nem érzem annyira azt, hogy nekem mindenáron "bosszút" kell állnom azért a két évvel ezelőtti mondatért.De bennem az a jó pár mondat nagy sebet ejtett.Annyi goromba dolgokat vágott a fejemhez, hogy csoda, hogy nem utáltam meg.Nem tudom megmagyarázni, hogy miért csinálom azt amit csinálok.De azt érzem, hogy muszáj ha csak egy pillanatra is hallanom a hangját, vagy látnom a mosolyát, mert jobb kedvem lesz tőle.Mi van velem? Föld hívja Harryt, neked ott van Taylor.Mayának meg bizonyára az a Frankie.De én nem akarom, hogy mással legyen.Nem akarom, hogy ezt érezzem és megpróbálok, mindent elkövetni, hogy ne érezzem ezt.Azonban azt is megpróbálom elkövetni, hogy belőle előhozzam azt a szenvedélyt amit akkor csak előttem megmutatott.Csak még a kivitelezését nem tudom, hogyan fogom megcsinálni.Mert nem az akinek mutatja magát, sokkal szolidabb.Ha jellemeznem kellene olyan mint egy cica testbe zárt vadmacska.Az amit akkor láttam, mintha teljesen másik személyiség lenne.Levetkőzte  a gátlásait, sőt szó szerint levetkőzött...mindent.
Ez a kis beszélgetés magammal(!) olyan volt mintha egy másik dimenzióban lettem volna.Nem tudom mennyit lehettem itt, de sokat.Már besötétedett.Mondjuk ilyenkor amúgy is hamarabb sötétedik, de mégis.A többiek már hazamentek, s már csak én maradtam.Végül én is elindultam hazafelé.Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit, hogyan fogok csinálni.Azt akarom, hogy a végén Ő kérjen engem.Mert tudom, hogy mélyen Ő is ezt érzi csak elő kell belőle hoznom.

Remélem mindenkinek elnyerte ez a rész!Tudom, hogy későn hoztam.Sajnálom.Megpróbálom hamarabb hozni a következőt. :) Komizzatok, tetszikeljetek.

Mindenkinek nagyon nagyon sok boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag Új Évet kívánok! :):)

<3