Összes oldalmegjelenítés

2013. február 28., csütörtök

19.rész

19.rész

[De Maya nem tudhat róla.Téged is és engem is kinyírna, ha tudná, hogy mi erről beszélgettünk.-mondta mire teljesen egyetértettem.]

*Harry szemszöge*
Miután megegyeztünk, hogy a téma csak köztünk maradt, félbeszakítottak.Maya, éppen akkor jött ki az iskolából.Rosie, és Én megállapodtunk abban, hogy ezt a beszélgetést mihamarabb megejtjük.Kíváncsi vagyok, mit mondhatott Neki Maya a kapcsolatunkról.Csakhogy ezt, most nem tudjuk megbeszélni.
Maya egyre csak közeledett, mi pedig elhallgattunk.
Mikor ideért hozzánk, csak ránk nézett majd leült Ő is a fűbe.
-Ne aggódj, Rosie minden el van sikálva.-mondta majd kifújta a levegőjét, és elnyújtózott a fűben.
-Hogy intézted el?-kérdezi kíváncsi hangon Rosie.
-Az maradjon az én titkom.-mondja sokat sejtető hangon majd rákacsint húgára.
-Ti mit csináltatok?-fordul felém, majd küld egy bájos mosolyt.
-Az meg maradjon a mi titkunk.-vágja rá Rosie egyből.
Még ültünk egy kicsit a fűben majd csörgött a telefonom.Kivételesen nem munka ügyben hívtak, hanem a nővérem Gemma volt az.
Felálltam, arrébb lépkedtem, majd felvettem a telefont.Megbeszéltünk egy vacsorát, úgy is régen találkoztunk.Visszamentem a lányokhoz és én már nem ültem vissza hozzájuk.
-Ha gondoljátok, elvihetlek titeket haza.Oké?-mire kimondtam Rosie fel is pattant, majd Maya is feltápászkodott.
Beszálltunk az autóba és indultunk Rosie-ék háza felé.Maya nem engedte, hogy most nála maradjon, mert nem lesz otthon este.Kíváncsi voltam, hogy mi vagy ki van a dologban,de nem akartam kérdezősködni.Annyi minden után, elég lesz vissza nyerni a bizalmát.
Elsőnek Rosiet vittem haza , majd Mayát.Először nem akarta elfogadni a fuvart mondván, hogy "menjek nyugodtan, innen már ő is haza tud sétálni", de nem engedtem..Végül is megérkeztünk hozzá.Kiszállt az autóból, de még visszahajolt.
Nem, nem akart megcsókolni, csak megköszönte,-ahogy ő fogalmazott:egész nap hurcoláztam-én pedig mondtam, hogy ha esetleg valamire szüksége van hívjon nyugodtan.Gondolom, hogy mennyire lehet szüksége a segítségemre...Semennyire, de mindegy.Most el kellene indulnom haza, hogy átöltözzek és menjek Gemmához a vacsorára, de nem szeretnék.Szeretnék Mayával lenni még egy kicsit.Sokat változott mióta utoljára találkoztunk, ő is sokat változott és én is.

*Maya szemszöge*
Harry egész nap velem volt, és vitt amerre csak kérem.Nagyon aranyos dolog volt Tőle.Úgy érzem, hogy Rosieval egész jól kijöttek, ami nagyon jó.
Miután hazaértem, összepakoltam a lakásban majd befeküdtem az ágyba és néztem egy vígjátékot.Hangolódtam az estére.A mai napom végét csak egy szó fogja reményeim szerint jellemezni: RELAXÁLÁS.
Éppen pakoltam be a táskámba a törölközőt, fürdőruhát és egyebeket, mikor csörgött a telefonom.Fogalmam sem volt ki lehet az, de hajtott a kíváncsiság ezért felvettem.
-Haló?Itt Maya.-szóltam bele kedvesen.
-Szia.Frankie vagyok.
-Frankie?-kérdeztem vissza, mert nem igazán értettem miért hív.
-Igen, én.Figyelj nagyon sajnálom, hogy nem hívtalak, csak dolgoznom kellett teljes erővel.-mondta mély hangján.
-Semmi baj, csak azt hittem, hogy ennyi volt.-mondtam őszintén.
-Azért nem hívtalak mert nem tudtalak, folyton dolgoztam.Azért hívlak, mert részemről megpróbálnám még egyszer.Mit szólnál hozzá?
-Rendben.Mit tervezel?-kérdezem.
-Mondjuk holnap ha ráérsz elmehetnénk moziba.Mit szólsz?
-Rendben van.Akkor holnap?
-Mindenképp.Majd hívlak.Szia.-mondta, elköszöntem majd leraktuk.
Érdekes érzések kavarogtak bennem, de inkább nem foglalkoztam velük.Már este van, fél kilenc.Ideje indulnom az uszodába.
20 perc múlva oda értem és kopogtattam az ajtón.Kijött a biztonsági őr és beengedett.Beszélgettünk pár percet, mivel ismerem.Volt osztálytársamnak az apukája.Gyakran jöttek át hozzánk és mi is gyakran mentünk hozzájuk. Ápoltuk a jó viszonyt.
Amint átöltöztem bementem a vízbe.Először leúsztam néhány hosszt, majd csak lebegtem.A fejem üres volt.Teljesen.
Aztán beleférkőzött jó pár gondolat.Miért volt ma olyan kedves Harry?Talán csak ő is ápolja a jó viszonyt?Viszont eszembe jutott az  a pillanat mikor elváltunk egymástól.Azt mondta, hogy megfizetek mindenért.Még hogy én?Ő használt ki!Ő hagyott ott!Még én fizessek meg?Na majd meglátja.
Na ez szép, egy gondolat beférkőzött a fejembe és máris felhúztam magam.Gratulálok magamnak! Egy órát elúszkáltam a vízben majd kiszálltam és elindultam az öltöző felé.
Felöltöztem, hajat szárítottam és elindultam hazafelé.Hideg szél fújt.Ilyenkor bánom, hogy nem öltözöm rétegesen, és nem kocsival jövök.De a kocka el van vetve!Valahogy hazakeveredtem, és vettem egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon forró fürdőt.Miután kiszálltam elnyomott az álom, amit nem is bántam, hiszen holnap randim lesz.Kíváncsian várom mi fog kisülni ebből...

Sziasztok!Nagyon sajnálom, hogy későn hoztam ezt a részt, csak beszart a gépem.Nem volt netük péntektől!Nem tudom, hogy éltem túl de itt vagyok, méghozzá egy új résszel!Remélem elnyeri a tetszéseteket... <3 Puszi mindenkinek! xx :)

2013. február 10., vasárnap

18.rész

18.rész

[Hirtelen megfordultunk, és megláttuk Harryt.Rögtön Rosiera néztem, aki alig hitt a szemének...]

 Harry ott állt a fánál és szelíden mosolygott ránk.Nagyon aranyos volt.Rosie hamar felállt és odasietett hozzá.Lányos zavarában csak állt előtte és tátott szájjal vigyorgott rá.Harry ura volt a helyzetnek és megszólalt.
-Szia Harry vagyok a nővéred egyik barátja, és te?
-Szia én Rosie vagyok a nővérem húga.-mondta mire halkan felnevettem.A nővérem húga?Még ennyire zavarban sosem volt.
-Hallottam, amit mondtál és nagyon-nagyon köszönöm, amit értünk tettél.-mondta Harry és megölelte a húgomat, mire Rosie azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány.
Elengedték egymást és Ro egyre jobban ura lett a helyzetnek.Feloldódott.Én csak ültem ott mint egy...mint egy akármi.Csak ültem és hallgattam őket pár percig majd csörgött a telefonom.Felvettem és beleszóltam:
-Halló?Itt Maya Carson.
-Jó napot.Itt Mrs. Goldsmith.Rosie osztályfőnöke.-szólt bele hivatalos hangon.
-Jó napot.Miben segíthetek?
-Egy kis gond volt ma Rosieval be tudna jönni valamelyik nap.
-A mai nap is jó nekem, persze ha Önnek megfelel.
-Nekem tökéletes.Mikorra ér ide?
-Pár perc múlva ott is leszek.Viszont hallásra.-köszöntem el, majd leraktam a telefont.Oda mentem Rosiehoz és Harryhez, akik tulajdonképpen nagyon jól szórakoztak.Már képeket is csináltak.
-Ki volt az?-kérdezte Rosie.
-Mrs. Goldsmith.Szólt, hogy beszélni szeretne velem a mai napról.-mondtam nyugodt hangon.Rosie arca kissé megfeszült.
-Nyugodj meg minden rendben lesz.Elintézek mindent.-mondtam majd egy puszit nyomtam a feje tetejére.
Utána ránéztem Harryre, aki mintha olvasott volna  a gondolataimban megszólalt:
-Nyugi, addig itt maradok vele.-mondta mosolyogva.Hálásan néztem rá és mondtam egy köszönömöt.
Bementem az épületbe és megkerestem Mrs. Goldsmith-t.Bementünk és elkezdett beszélni.

*Harry szemszöge
Miután Maya elment, egyedül maradtam Rosieval.Nagyon aranyos és okos lány.Beszélgettünk és sok mindent megtudtam róluk.Megtudtam például azt, hogy Maya tavaly fejezte be az egyetemet; sokszor tartanak olyan igazi lazulós hétvégét; ők ketten és Maya barátnője, Mia.Megkérdeztem miből áll náluk egy igazi lazulós hétvége, mire azt mondta, hogy pizzát, fagyit és nagyon nagyon sok édességet esznek, filmeket néznek, sokat beszélgetnek, és késő estig fent maradnak.Anno én is ezt csináltam a barátaimmal mikor 14 éves voltam.De hát Rosie is körülbelül annyi lehet, úgyhogy értem.Beleviszik a 'rosszba' Rosiet.Minél többet beszélgettünk annál jobban éreztem úgy mintha nekem is a kishúgom lenne.
Rátértem egy olyan témára, amire, ha a bátyja lennék tutira meg kellene kérdezem:
-Rosie na és van barátod?-kérdeztem mire Rosie arca teljesen elpirult.Már biztosra vettem, hogy van valakije, tehát kacérkodva kérdeztem rá:
-Na és...?Ki a szerencsés?-kérdeztem szemöldök húzogatva.
-Hát senki nincsen ÚGY.-mondta kissé csalódottan.
-Hogy érted?-nem értettem, hogyan érti.
-Jajj hát...-mondta mintha a bátorságát próbálta volna összeszedni-Mindegy hosszú történet.-mondta sóhajtva.Őszintén megkedveltem ezt a lányt, és tényleg úgy tekintek rá mintha a húgom lenne, ezért szeretnék neki segíteni,ha tudok.
-Szerintem a nővéred még egy ideig bent lesz.Nem akarod mégis elmondani, hátha tudok segíteni.Vagy már a nővéreddel beszéltetek erről a srácról?-kérdeztem.
-Hát Mayával beszéltünk de nem tudott tanácsot adni.Ő a suliba nem volt a fiúk kedvence, és eddig is volt körülbelül 2-3 barátja.Úgyhogy nem igazán tapasztalt, és nem igazán tud nekem ilyen témába tanácsot adni...bezzeg a kőzetlemezek elmozdulásáról egy egész esszé van a fejében.-mondta a végét már mosolyogva, amin nekem is mosolyognom kellett.
-El szeretnéd mondani, mi van azzal a sráccal?Hátha tudok segíteni.
-Csak ha nem gond.-mondta halkan.Most már valahogy úgy érzem magam. mint annak idején Gemma.
-Dehogy is.Mondd nyugodtan.-mondtam majd szemben ültünk egymással a fűben és belekezdett a mesélésben.
A történet lényege az volt, hogy van egy srác az osztályukban, Pete, és mikor csak ők vannak akkor aranyos beszélget vele, és megdicséri, hogy milyen szép és hasonlók, de mikor ott van Sandra akivel verekedett, akkor Pete bunkón viselkedik vele és Rosie ezt nem érti.
-Szerintem Petenek mindketten tetszettek.Úgyhogy ha nem akarsz még több bunkóskodást, akkor keményen választás elé kell állítanod.Mondd meg neki, hogy vagy Te vagy Sandra.Ha téged választ és te is akarod, akkor nagyon drukkolok, de ha Sandrát választja akkor meg sem érdemel téged, ugye tudod.
-De mi van ha tényleg Sandrát választja?Sandra piszkálni fog továbbra is.-mondta kétségbeesetten.
-Ha tényleg őt választja akkor megérdemlik egymást, és ha Sandra beszólogat akkor tégy úgy mintha nem is lenne ott.Ettől ki fog akadni.
-Köszönöm.-mondta aranyosan mosolyogva.
-Mégis mit?-nem értettem mit akar köszönni.
-Hát, hogy segítesz nekem.
-Ó semmiség.Örülök, hogy tudtam segíteni.Rosie, figyelj ha valami baj van, vagy esetleg beszélgetni szeretnél híj fel bármikor.Oké?-mondtam majd átnyújtottam a számomat.
-Miért adod nekem ide?-kérdezte.
-Azért mert kedveltelek és már olyan vagy mintha a húgom lennél.Csak arra kérlek ne add ki senkinek sem ezt a számot oké Húgi?-kérdeztem majd rákacsintottam.Mosolyogva bólogatott.
-Hagy kérdezzek valamit?-szólt mire bólintottam.-Mi volt köztetek Mayával?-kérdezte mire a szemem kidülledt, mint egy teniszlabda.
-Hogy érted ezt?-nagyon meglepődtem a kérdésén.
-Ti régen együtt voltatok?
-Na jó, előbb mondd azt, hogy  te mit tudsz utána, elmondom én mit tudok.-mondtam majd kezet fogtunk.Innentől létezett ez az egyesség.
-De Maya nem tudhat róla.Téged is és engem is kinyírna, ha tudna, hogy mi erről beszélgettünk.-mondta mire teljesen egyetértettem.

Sziasztok!Meghoztam a 18.részt.Sajnálom, hogy késtem vele.Nincs mentségem késtem.Ennyi.
Remélem tetszeni fog.Kíváncsi vagyok mit gondoltok erről a részről, mármint Rosie és Harry kapcsolatáról.Ha gondoljátok írjátok le komiba.Puszi :) xx
Mindenkinek kitartást kívánok az elkövetkező héthez. :)