21.rész

21.rész

[Először úgy volt, hogy egy ideig senkinek nem szólok róla, de mikor Liam rákérdezett én pedig teljesen elpirultam, és a számat harapdáltam, innen már menthetetlen volt a helyzet, de szerencsére megértette és szövetségessé vált...]

*Harry szemszöge*
Miután mindenki lelépett valamerre, én még bent maradtam a stúdióban,próbáltam valamit kitalálni mivel lehetne feldobni a közelgő turnét.
Annyit gondolkodtam, hogy a fejem is belefájdult.Úgy döntöttem felhívom egy régi ismerősömet, és beszélgetünk, persze ha Ő is ráér.Tárcsáztam a számot, majd két-három csörgés után felvette.
-Szia Harry!Mi újság?-szólt bele a telefonba vékony női hangján.
-Szia.Találkozhatnánk?!Szeretnék beszélni valakivel csak nem tudom, hogy kivel ezért gondoltam, hogy felhívlak.
-Baj van Édes?Ráérek.Gyere át hozzám, és teázunk egy jót.-mondta, és rövidre zárva a beszélgetést, kinyomta a telefont.Komótosan összeszedelőzködtem, majd elindultam Hozzá.Mikor kinyitotta az ajtót, kilépett, körbenézett, a fotósok miatt, és mivel tiszta volt a levegő, megölelt.Bementünk a házba, és a teák már az asztalon voltak.Leültünk a kanapéra és eleinte csendben voltunk.Én el voltam foglalva a gondolataimmal, ő pedig láthatóan várt, hogy megszólaljak.Egy idő után, ránéztem, mire jelentőségteljesen rám pillantott.Ez a pillantást azt jelenti, hogy meséljek neki.
Elég nehézkesen kezdtem bele, de a végére csak úgy dőlt belőlem a szó.Elmeséltem neki mindent Mayáról: az x-faktoros találkozásunktól, az iránta táplált érzéseimen át, addig, hogy most már megint találkozik Frankievel.Persze a szakításunk okát kihagytam.Nem igazán akartam ezt elmondani.Ő türelmesen bólogatott, nem szakított félbe, várta, hogy kiadjak magamból mindent.Mikor teljesen kiadtam magamból a feszültséget, visszakérdezett.
-De ha szakítottatok még régen, akkor mit akarsz még tőle?!
-Nehezen vertem ki a fejemből, mert miattam szakítottunk.-ezt nem igazán értette tehát kellett valami magyarázat-egy oltári nagy seggfej voltam.Aztán miután szakítottunk, eltűnt és egyre kevesebbet gondoltam rá és most újra feltűnt és ugyanazt érzem, de Maya, örülhetek ha barátként tekint rám.-mondtam majd lemondóan sóhajtottam.Örülök, hogy kiadhattam magamból ezt az egészet.Ebben az egészben az volt a legrosszabb, hogy feldühítettem saját magamat, mert ez a tehetetlenség megőrjít.Ha lerohanom szegény lányt, lehet elüldözöm magamtól, ha pedig túl félénk vagyok, lemaradhatok róla.
-Az egész Maya ügyet hagynom kellene a fenébe, csak kikészülök tőle.-megdörzsöltem a halántékomat.
-Jól hallok Harry?Te aki több millió ember előtt lépsz fel, rajongók hadával rendelkezel, te akiről mindig állítanak pletykákat, de kilábalsz belőlük, téged kiüt egy csaj?Nem hittem, hogy megérem ezt a napot.
Ez kész gyalázat.-zárta rövid le az első "kis" beszédét.Ugh.Még csak most jön a java.
-Nem hittem volna, hogy ennyire fatökű vagy Harry.Szóval minden pletyka, ami arról szólt, hogy mekkora nőcsábász vagy csak hazugság volt.Senkit nem tudnál elcsábítani főleg, nem Mayát.Megértem miért azt a másik srácot választotta!-köpte az arcomba, és meg kell mondjam elképesztő dühös lettem.
-Még, hogy én fatökű?!Nem láttál még igazi férfit!-vágtam oda neki, olyan közelről, hogy éreztem a leheletét.
-Vagy elfelejted a lányt, vagy most azonnal küzdesz érte.Válassz.-szólt könyörtelenül.
-Mindkettő.-szóltam szaggatottan.A közelsége egyszerűen feltüzelt.
-Válassz!Most!-suttogta parancsolóan, szinte már az ajkaimba.Hajamba túrt, és húzogatta a fürtjeimet.
-Válassz!-szólt erélyesen.Pár másodpercig nem szóltam, csak ziháltam és simogattam.
-Hát jó, ha nem, hát nem!-mondta majd el akart tolni magától, de én ezt nem engedtem.Megfordítottam, mire a mellkasomnak csapódott a háta.
-Felejteni akarok...Veled.-suttogtam forrón a fülébe.
Ezután egyik pillanatról a másikra egyre hevesebben csókoltuk egymást, A ruháink szanaszét hevertek, és mindketten az ágyban kötöttünk ki.Nagyon erőteljes éjszakánk volt, és ez most nagyon jól jött.Felejtettem, akkor és abban a pillanatban.
Azonban amit utána éreztem, már kevésbé volt kellemes.Lelkiismeret furdalásom volt.Hajnalban mikor még ott feküdtünk egymás mellett, ő édesen aludt, de én felkeltem.Felöltöztem és hagytam egy cetlit.:

Köszönök mindent amit értem tettél tegnap este.Sajnálom,ha csalódnod kell, hogy nem vagyok ott melletted.Most már tudom mit kell tennem.Még egyszer köszönök mindent.H
xxx

Ahogy megírtam a cetlit, elhagytam  a házát.Elindultam hazafelé.A gondolatok kavarogtak a fejemben, nem láttam tisztán.Annyi eszem még volt, hogy hazamentem  mielőtt hülyeséget tennék.

*Maya szemszöge*
Az este folyamán megdöbbentő mennyiségű alkohol került elő...fene se tudja honnan.Mintha magától szaporodtak volna a teli alkoholos üvegek. Liam és én ügyesen hárítottuk az alkoholt.Olyannyira, hogy a többiek csatak részegek voltak, és nekünk kellett hazacipelni mindenkit.Vagyis nem.Ollya és Mia nálam aludtak.Ismét.Kezdem unni, hogy ők állandóan jól érzik magukat, és én vagyok az aki vigyáz rájuk, de nem baj, nemsokára nekem is eljön az időm.Akkor majd ők fognak vigyázni rám,és ők fognak ápolgatni.
Megvetettem magamnak a kanapét majd elaludtam.Annyira elaludtam, hogy éppen csak feleszméltem, mikor Mia átesett rajtam a fürdőt keresve.Hát igen, jó reggelt.Segítettem szegény másnapos barátnőmnek megtalálni a wc-t, majd ha már ilyen szép ébresztőt kaptam, felkeltettem Ollyt is.Eléggé nehéz volt, mert hozzám vágta a párnát, de nem hagytam magam.Végül is sikerült felkelteni.
Ma nem kellett bemennem dolgozni, ami azt jelentette, hogy várom Frankie hívását.A többiek nagyon megszokták a lakásom környezetét, mert nem akartak hazamenni akárhogy célozgattam.Vagy nem értették, vagy nem akarták érteni.
Maradtak, és mivel fél egy körül felhívott Frankie, hogy átjön, találkozik a két legjobb barátommal.Kíváncsi leszek mi fog ebből kisülni...

Sziasztok!Meghoztam az új részt!Szeretném a véleményeteket kikérni, hogy mit gondoltok a titokzatos lányról!Nem szaporítom tovább a szót, hamarosan jelentkezem az új résszel! :)

 Jók legyetek! :) XX

20.rész

20.rész

[Miután kiszálltam elnyomott az álom, amit nem is bántam, hiszen holnap randim lesz.Kíváncsian várom mi fog kisülni ebből...]

Reggel ismét borús hangulatban keltem, pedig az idő gyönyörű volt.Elkészítettem egy kis teát, a reggelimet,és felöltöztem. 

 Miután elkészültem elindultam a munkába, de ma már okosabb voltam, és gondoltam a londoni szeszélyes időjárásara is, ezért vittem magammal esernyőt. Az úton telefonáltam, mert felhívott Olly: megkérdezte, hogy nincs-e kedvem összeülni és csapni egy kis bulit.Sajnos nemet kellett mondanom, mert mostanában dolgozok, mellesleg sokat, és ma amúgy sem lenne jó mert randim lesz.Mondjuk ezt Ollynak nem mondtam el.Nem kell mindenről tudni, hisz ismerem..Rögtön ki akarna faggatni és szemügyre venni a srácot, hogy hozzám való-e.Mintha az apám lenne vagy nem is tudom.
Miután valahogy kivágtam magam Ollynál, ami megjegyzem nem volt könnyű, mert megígértette velem, hogy hamarosan bulizunk egy orbitálisat.

Miután beértem a melóba, Nicolet pillantottam meg.Régen nem láttam, és már a hasa is szépen kerekedik.Nagyon szép kismama.Odamentem hozzá.
-Szia Nicole.Mi újság veled?-kérdeztem mosolyogva, szinte jó volt látni, annyira kivirult.
-Szia Maya.Most jöttem a dokitól gondoltam benézek.-mosolygott szelíden.
-Nagyon jól tetted, gyere velem, üljünk le beszélgessünk egy kicsit.-invitáltam
-Oké, de nem tudok sokáig maradni.
Miután bementünk az irodámba beszélgettünk, és teáztunk.Nagyon izgul, amiatt, hogy mégis milyen anya lesz belőle.Próbáltam megnyugtatni több-kevesebb sikerrel. Miután elment, én gőzerővel dolgoztam ,mert Frankie bármikor hívhat.Mint egy őrült, úgy hajtottam magam, és még pisilni sem mentem ki. Ami visszagondolva nagy meggondolatlanság volt, hisz Frankie, csak fél három körül telefonált.De ami megtörtént azon már nem tudunk változtatni szokták mondani.
A randink jól sikerült, még ha az elején volt egy kis fennakadás is.A probléma Mia volt.Találkozni akart, de lemondtam. Nem akartam elszólni magam, hogy randizni megyek főleg nem azzal a sráccal, akit a legeslegelső randink után nagyon csúnyán leírt.Majd megtudja, ha lesz valami ebből az egészből.Ha pedig semmi sem lesz, akkor egyszerűen elfelejtjük egymást, és tovább lépünk.
Mikor lementem a stúdió lépcsőin már ott várt Frankie. Nagyon aranyos volt, ahogy ott állt és várt.Mikor meglátott elindult felém, én megálltam és vártam, hogy közeledjen.Volt rajta egy fekete nadrág, és egy farmering, aminek a felső két gombja nem volt bekapcsolva.A szőkésbarna haja kuszán állt, mégis rendezettnek tűnt.Amint elém ért, színpadiasan meghajolt majd előrenyújtott egy csokor virágot.Eszméletlen cuki volt.
Moziba mentünk, és megnéztünk egy horrorfilmet. Hát igen, nem túl eredeti, de annál aranyosabb.Tényleg nagyon aranyos volt, ahogy az ósdi csajozós trükkökkel próbálkozott.Célzok itt egyből, a horrorfilmre, célzok arra, hogy mozizás közben úgy csinált , mint aki ásít és átkarolt.Ezeken csak mosolyogtam, mert nagyon jól állt neki.Miután kijöttünk a moziból, beültünk egy cukrászdába, és rendeltünk sütit.Én csokisat, Frankie pedig valami habos sütit rendelt.Mind a kettő nagyon finom volt, tudom, hiszen megkóstoltuk egymásét, úgy mint a szerelmesek.Ahogy ette a saját sütijét, véletlenül az arca is habos lett.Szóltam neki, de nem tudta, letörölni.Odahajoltam hozzá, és szép lassan,finoman letöröltem az arcáról a habot.
-Kész.-mondtam, majd mélyen a szemibe néztem és vártam.Neki sem kellett több.Finoman megfogta az államat, és megemelte, majd szépen lassan egy csókot lehet a számra.A csókunk lassan indult majd egyre jobban és jobban, szenvedélyesen csókoltuk a másikat.Mikor levegőért kapkodva elváltunk, mindketten szélesen vigyorogtunk.Zavartan szólt, hogy szerinte ideje indulnunk.Csendben kuncogtam majd felálltam.
Ő rendezte a számlát, mert nekem nem engedte, és elhagytuk az üzletet.

Kézen fogva indultunk hazafelé, hisz már sötétedett, és holnap dolgoznunk kell.

Eleinte csak csendesen sétálgattunk, nem szóltunk egymáshoz, de nem kínos csend volt köztünk, hanem az  a gondolkozós csend volt.Mind a ketten el voltunk foglalva saját gondolatainkkal.

Pár perc hallgatás után, megszólalt:- Figyelj, ha neked nincs ellenedre szeretnék még randizni veled!

- Én is szeretnék, ma is nagyon jól éreztem magam. - mondtam fülig érő mosollyal.

- Akkor holnap hívhatlak?- kérdezte mire bólintottam, és elindultam az ajtó felé. Frankie utánam jött, átkarolta a derekam és hosszan megcsókolt. Ez volt a jó éjt puszim.

- Akkor holnap hívlak. - suttogta elém. Bólintottam és kinyitottam az ajtót. Frankie elindult hazafelé, és én becsuktam az ajtót. Homlokomat nekitámasztottam az ajtónak, és jólesően kifújtam magam. Megfordultam , és lepakoltam a kabátomat, táskámat.

Épp sétáltam a nappaliba, amikor beszélgetést hallottam. Nagyon megijedtem, hisz egyedül lakom, tehát vagy betörtek, vagy pedig megőrültem.Ahogy egyre közelebb értem, megbizonyosodtam róla, hogy nem őrültem meg, viszont amiatt már aggódtam, hogy van valaki a házban.

Teljesen be voltam tojva, viszont én vagyok a ház ura tehát, meg védem a portámat.Összeszedtem minden bátorságomat, és megfogtam az esernyőmet, majd berontottam a nappaliba, és nekiestem a betörőnek.
-Hé!Hééé!Állj már le ez fáj!-mondta egy ismerős hang, de egyszerűen nem tudtam parancsolni a kezemnek, tovább püföltem a betörőt.
Az áldozatom megelégelte, és könnyedén csavarta ki a kezemből az ernyőt.Miután megtudtam, hogy ki lehetett a betörő, teljesen lesokkolt a látvány.Nem egy  ember, volt a lakásban hanem egyszerre hát.Sőt velem együtt hét.Ott volt, Olly, Mia,Niall, Liam és Zayn, ja és én.A látvány leírhatatlan volt.
Ollynál volt egy kamera, Mia, Niall és Liam egymásra dőltek a röhögéstől.Zayn pedig az esernyőt fogta és jajgatott, végül pedig én, aki teljesen értetlen fejjel, zavartan próbáltam megfejteni, hogy most itt mi is történik.
-Mi folyik itt?-kérdeztem teljesen zavart hangon.
A többiek egy percre elhallgattak, majd egymásra néztek és újra elkezdtek röhögni.Na ez szép!
Végül, mikor már mindenki kiröhögte magát, elmesélték, hogy azt tervezték, megleptek, mert Olly felhívta Miát, és mivel rájöttek hogy leráztam őket, felhívták(megjegyzem már nem szomjasak) Niall-t, hogy mégis milyen munkaadók, hogy péntek este dolgoztatnak.És innen már végképp nem értettem, hogy mi történt.Annyit még felfogtam, hogy A fiuk hárman bulizni indultak, de hogy hogyan kerültek ide az már nekem is rejtély.
Ja még annyit is összeraktam, hogy ez valami meglepetésféle akart lenni, hogy meglepnek, miközben kifosztják a hűtőmet(!), és a reakciómat akarták felvenni a kamerával.Érdekesnek hangzott.
Liamen és rajtam kívül nem igazán voltak teljesen józanok a szobában.A többiek elmentek még keresni valamit.Mi pedig ketten maradtunk és beszélgettünk.Kiszedte belőlem a maga udvarias módján, hogy mégis merre jártam.Először úgy volt, hogy egy ideig senkinek nem szólok róla, de mikor Liam rákérdezett én pedig teljesen elpirultam, és a számat harapdáltam, innen már menthetetlen volt a helyzet, de szerencsére megértette és szövetségessé vált.

Sziasztok!Először is nagyon sajnálom hogy most tudtam hozni a részt.Tényleg szégyellem magam, viszont ez senkit nem érdekel.

Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a blogról legyen az akár pozitív vagy negatív.

Jók legyetek! Vigyázzatok magatokra és előre és Áldott húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek! :)) xx

19.rész

19.rész

[De Maya nem tudhat róla.Téged is és engem is kinyírna, ha tudná, hogy mi erről beszélgettünk.-mondta mire teljesen egyetértettem.]

*Harry szemszöge*

Miután megegyeztünk, hogy a téma csak köztünk maradt, félbeszakítottak.Maya, éppen akkor jött ki az iskolából.Rosie, és Én megállapodtunk abban, hogy ezt a beszélgetést mihamarabb megejtjük.Kíváncsi vagyok, mit mondhatott Neki Maya a kapcsolatunkról.Csakhogy ezt, most nem tudjuk megbeszélni.
Maya egyre csak közeledett, mi pedig elhallgattunk.
Mikor ideért hozzánk, csak ránk nézett majd leült Ő is a fűbe.
-Ne aggódj, Rosie minden el van sikálva.-mondta majd kifújta a levegőjét, és elnyújtózott a fűben.
-Hogy intézted el?-kérdezi kíváncsi hangon Rosie.
-Az maradjon az én titkom.-mondja sokat sejtető hangon majd rákacsint húgára.
-Ti mit csináltatok?-fordul felém, majd küld egy bájos mosolyt.
-Az meg maradjon a mi titkunk.-vágja rá Rosie egyből.
Még ültünk egy kicsit a fűben majd csörgött a telefonom.Kivételesen nem munka ügyben hívtak, hanem a nővérem Gemma volt az.
Felálltam, arrébb lépkedtem, majd felvettem a telefont.Megbeszéltünk egy vacsorát, úgy is régen találkoztunk.Visszamentem a lányokhoz és én már nem ültem vissza hozzájuk.
-Ha gondoljátok, elvihetlek titeket haza.Oké?-mire kimondtam Rosie fel is pattant, majd Maya is feltápászkodott.
Beszálltunk az autóba és indultunk Rosie-ék háza felé.Maya nem engedte, hogy most nála maradjon, mert nem lesz otthon este.Kíváncsi voltam, hogy mi vagy ki van a dologban,de nem akartam kérdezősködni.Annyi minden után, elég lesz vissza nyerni a bizalmát.
Elsőnek Rosiet vittem haza , majd Mayát.Először nem akarta elfogadni a fuvart mondván, hogy "menjek nyugodtan, innen már ő is haza tud sétálni", de nem engedtem..Végül is megérkeztünk hozzá.Kiszállt az autóból, de még visszahajolt.
Nem, nem akart megcsókolni, csak megköszönte,-ahogy ő fogalmazott:egész nap hurcoláztam-én pedig mondtam, hogy ha esetleg valamire szüksége van hívjon nyugodtan.Gondolom, hogy mennyire lehet szüksége a segítségemre...Semennyire, de mindegy.Most el kellene indulnom haza, hogy átöltözzek és menjek Gemmához a vacsorára, de nem szeretnék.Szeretnék Mayával lenni még egy kicsit.Sokat változott mióta utoljára találkoztunk, ő is sokat változott és én is.

*Maya szemszöge*
Harry egész nap velem volt, és vitt amerre csak kérem.Nagyon aranyos dolog volt Tőle.Úgy érzem, hogy Rosieval egész jól kijöttek, ami nagyon jó.
Miután hazaértem, összepakoltam a lakásban majd befeküdtem az ágyba és néztem egy vígjátékot.Hangolódtam az estére.A mai napom végét csak egy szó fogja reményeim szerint jellemezni: RELAXÁLÁS.
Éppen pakoltam be a táskámba a törölközőt, fürdőruhát és egyebeket, mikor csörgött a telefonom.Fogalmam sem volt ki lehet az, de hajtott a kíváncsiság ezért felvettem.
-Haló?Itt Maya.-szóltam bele kedvesen.
-Szia.Frankie vagyok.
-Frankie?-kérdeztem vissza, mert nem igazán értettem miért hív.
-Igen, én.Figyelj nagyon sajnálom, hogy nem hívtalak, csak dolgoznom kellett teljes erővel.-mondta mély hangján.
-Semmi baj, csak azt hittem, hogy ennyi volt.-mondtam őszintén.
-Azért nem hívtalak mert nem tudtalak, folyton dolgoztam.Azért hívlak, mert részemről megpróbálnám még egyszer.Mit szólnál hozzá?
-Rendben.Mit tervezel?-kérdezem.
-Mondjuk holnap ha ráérsz elmehetnénk moziba.Mit szólsz?
-Rendben van.Akkor holnap?
-Mindenképp.Majd hívlak.Szia.-mondta, elköszöntem majd leraktuk.
Érdekes érzések kavarogtak bennem, de inkább nem foglalkoztam velük.Már este van, fél kilenc.Ideje indulnom az uszodába.
20 perc múlva oda értem és kopogtattam az ajtón.Kijött a biztonsági őr és beengedett.Beszélgettünk pár percet, mivel ismerem.Volt osztálytársamnak az apukája.Gyakran jöttek át hozzánk és mi is gyakran mentünk hozzájuk. Ápoltuk a jó viszonyt.
Amint átöltöztem bementem a vízbe.Először leúsztam néhány hosszt, majd csak lebegtem.A fejem üres volt.Teljesen.
Aztán beleférkőzött jó pár gondolat.Miért volt ma olyan kedves Harry?Talán csak ő is ápolja a jó viszonyt?Viszont eszembe jutott az  a pillanat mikor elváltunk egymástól.Azt mondta, hogy megfizetek mindenért.Még hogy én?Ő használt ki!Ő hagyott ott!Még én fizessek meg?Na majd meglátja.
Na ez szép, egy gondolat beférkőzött a fejembe és máris felhúztam magam.Gratulálok magamnak! Egy órát elúszkáltam a vízben majd kiszálltam és elindultam az öltöző felé.
Felöltöztem, hajat szárítottam és elindultam hazafelé.Hideg szél fújt.Ilyenkor bánom, hogy nem öltözöm rétegesen, és nem kocsival jövök.De a kocka el van vetve!Valahogy hazakeveredtem, és vettem egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon forró fürdőt.Miután kiszálltam elnyomott az álom, amit nem is bántam, hiszen holnap randim lesz.Kíváncsian várom mi fog kisülni ebből...

Sziasztok!Nagyon sajnálom, hogy későn hoztam ezt a részt, csak beszart a gépem.Nem volt netük péntektől!Nem tudom, hogy éltem túl de itt vagyok, méghozzá egy új résszel!Remélem elnyeri a tetszéseteket... <3 Puszi mindenkinek! xx :)

18.rész

18.rész

[Hirtelen megfordultunk, és megláttuk Harryt.Rögtön Rosiera néztem, aki alig hitt a szemének...]

 Harry ott állt a fánál és szelíden mosolygott ránk.Nagyon aranyos volt.Rosie hamar felállt és odasietett hozzá.Lányos zavarában csak állt előtte és tátott szájjal vigyorgott rá.Harry ura volt a helyzetnek és megszólalt.
-Szia Harry vagyok a nővéred egyik barátja, és te?
-Szia én Rosie vagyok a nővérem húga.-mondta mire halkan felnevettem.A nővérem húga?Még ennyire zavarban sosem volt.
-Hallottam, amit mondtál és nagyon-nagyon köszönöm, amit értünk tettél.-mondta Harry és megölelte a húgomat, mire Rosie azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány.
Elengedték egymást és Ro egyre jobban ura lett a helyzetnek.Feloldódott.Én csak ültem ott mint egy...mint egy akármi.Csak ültem és hallgattam őket pár percig majd csörgött a telefonom.Felvettem és beleszóltam:

-Halló?Itt Maya Carson.

-Jó napot.Itt Mrs. Goldsmith.Rosie osztályfőnöke.-szólt bele hivatalos hangon.

-Jó napot.Miben segíthetek?

-Egy kis gond volt ma Rosieval be tudna jönni valamelyik nap.

-A mai nap is jó nekem, persze ha Önnek megfelel.

-Nekem tökéletes.Mikorra ér ide?

-Pár perc múlva ott is leszek.Viszont hallásra.-köszöntem el, majd leraktam a telefont.Oda mentem Rosiehoz és Harryhez, akik tulajdonképpen nagyon jól szórakoztak.Már képeket is csináltak.

-Ki volt az?-kérdezte Rosie.

-Mrs. Goldsmith.Szólt, hogy beszélni szeretne velem a mai napról.-mondtam nyugodt hangon.Rosie arca kissé megfeszült.

-Nyugodj meg minden rendben lesz.Elintézek mindent.-mondtam majd egy puszit nyomtam a feje tetejére.
Utána ránéztem Harryre, aki mintha olvasott volna  a gondolataimban megszólalt:
-Nyugi, addig itt maradok vele.-mondta mosolyogva.Hálásan néztem rá és mondtam egy köszönömöt.
Bementem az épületbe és megkerestem Mrs. Goldsmith-t.Bementünk és elkezdett beszélni.

*Harry szemszöge
Miután Maya elment, egyedül maradtam Rosieval.Nagyon aranyos és okos lány.Beszélgettünk és sok mindent megtudtam róluk.Megtudtam például azt, hogy Maya tavaly fejezte be az egyetemet; sokszor tartanak olyan igazi lazulós hétvégét; ők ketten és Maya barátnője, Mia.Megkérdeztem miből áll náluk egy igazi lazulós hétvége, mire azt mondta, hogy pizzát, fagyit és nagyon nagyon sok édességet esznek, filmeket néznek, sokat beszélgetnek, és késő estig fent maradnak.Anno én is ezt csináltam a barátaimmal mikor 14 éves voltam.De hát Rosie is körülbelül annyi lehet, úgyhogy értem.Beleviszik a 'rosszba' Rosiet.Minél többet beszélgettünk annál jobban éreztem úgy mintha nekem is a kishúgom lenne.
Rátértem egy olyan témára, amire, ha a bátyja lennék tutira meg kellene kérdezem:
-Rosie na és van barátod?-kérdeztem mire Rosie arca teljesen elpirult.Már biztosra vettem, hogy van valakije, tehát kacérkodva kérdeztem rá:
-Na és...?Ki a szerencsés?-kérdeztem szemöldök húzogatva.
-Hát senki nincsen ÚGY.-mondta kissé csalódottan.
-Hogy érted?-nem értettem, hogyan érti.
-Jajj hát...-mondta mintha a bátorságát próbálta volna összeszedni-Mindegy hosszú történet.-mondta sóhajtva.Őszintén megkedveltem ezt a lányt, és tényleg úgy tekintek rá mintha a húgom lenne, ezért szeretnék neki segíteni,ha tudok.
-Szerintem a nővéred még egy ideig bent lesz.Nem akarod mégis elmondani, hátha tudok segíteni.Vagy már a nővéreddel beszéltetek erről a srácról?-kérdeztem.
-Hát Mayával beszéltünk de nem tudott tanácsot adni.Ő a suliba nem volt a fiúk kedvence, és eddig is volt körülbelül 2-3 barátja.Úgyhogy nem igazán tapasztalt, és nem igazán tud nekem ilyen témába tanácsot adni...bezzeg a kőzetlemezek elmozdulásáról egy egész esszé van a fejében.-mondta a végét már mosolyogva, amin nekem is mosolyognom kellett.
-El szeretnéd mondani, mi van azzal a sráccal?Hátha tudok segíteni.
-Csak ha nem gond.-mondta halkan.Most már valahogy úgy érzem magam. mint annak idején Gemma.
-Dehogy is.Mondd nyugodtan.-mondtam majd szemben ültünk egymással a fűben és belekezdett a mesélésben.
A történet lényege az volt, hogy van egy srác az osztályukban, Pete, és mikor csak ők vannak akkor aranyos beszélget vele, és megdicséri, hogy milyen szép és hasonlók, de mikor ott van Sandra akivel verekedett, akkor Pete bunkón viselkedik vele és Rosie ezt nem érti.
-Szerintem Petenek mindketten tetszettek.Úgyhogy ha nem akarsz még több bunkóskodást, akkor keményen választás elé kell állítanod.Mondd meg neki, hogy vagy Te vagy Sandra.Ha téged választ és te is akarod, akkor nagyon drukkolok, de ha Sandrát választja akkor meg sem érdemel téged, ugye tudod.
-De mi van ha tényleg Sandrát választja?Sandra piszkálni fog továbbra is.-mondta kétségbeesetten.
-Ha tényleg őt választja akkor megérdemlik egymást, és ha Sandra beszólogat akkor tégy úgy mintha nem is lenne ott.Ettől ki fog akadni.
-Köszönöm.-mondta aranyosan mosolyogva.
-Mégis mit?-nem értettem mit akar köszönni.
-Hát, hogy segítesz nekem.
-Ó semmiség.Örülök, hogy tudtam segíteni.Rosie, figyelj ha valami baj van, vagy esetleg beszélgetni szeretnél híj fel bármikor.Oké?-mondtam majd átnyújtottam a számomat.
-Miért adod nekem ide?-kérdezte.
-Azért mert kedveltelek és már olyan vagy mintha a húgom lennél.Csak arra kérlek ne add ki senkinek sem ezt a számot oké Húgi?-kérdeztem majd rákacsintottam.Mosolyogva bólogatott.
-Hagy kérdezzek valamit?-szólt mire bólintottam.-Mi volt köztetek Mayával?-kérdezte mire a szemem kidülledt, mint egy teniszlabda.
-Hogy érted ezt?-nagyon meglepődtem a kérdésén.
-Ti régen együtt voltatok?
-Na jó, előbb mondd azt, hogy  te mit tudsz utána, elmondom én mit tudok.-mondtam majd kezet fogtunk.Innentől létezett ez az egyesség.
-De Maya nem tudhat róla.Téged is és engem is kinyírna, ha tudna, hogy mi erről beszélgettünk.-mondta mire teljesen egyetértettem.

Sziasztok!Meghoztam a 18.részt.Sajnálom, hogy késtem vele.Nincs mentségem késtem.Ennyi.

Remélem tetszeni fog.Kíváncsi vagyok mit gondoltok erről a részről, mármint Rosie és Harry kapcsolatáról.Ha gondoljátok írjátok le komiba.Puszi :) xx

Mindenkinek kitartást kívánok az elkövetkező héthez. :)

17.rész

17.rész

  [A kijelzőn azt a nevet láttam meg, amit nem sokszor látok, de amikor meglátom rögtön ideges leszek...]

A kijelzőn, Amy neve jelent meg.Amy, a húgom barátnője.Akkor hív, hogyha van valami baj Rosieval.Eddig még csak kétszer hívott, ez a harmadik alkalom.Felvettem a telefont és beleszóltam.
-Szia Amy.Mondd mi történt?!-hadartam a telefonba.
-Szia.Ide tudnál jönni?Rosienak beszólogattak, és hát...hogy is mondjam...-mondta kis vékony hangján, majd egy ideig nem szólt a telefonba.Ideges lettem és feszült ezért rászóltam Amyre.
-Amy, mondd már.
- Jajj na, hát beszóltak neki, és Ő nem hagyta magát és most bajban van.Megint Sandrával vitatkoznak,és kezdenek belelendülni.-mondta egy levegővel Amy.
Bírom ezt a kis csajt.Mindenben támogatják egymást Rosieval.Olyanok, mint Mia és én.

-Próbáld meg leállítani.Sietek, ahogy tudok.-mondtam idegesen.

Miután leraktam a telefont gyorsan Harryhez fordultam.

-Harry kérlek vigyél el, a King Richardsba, a húgom bajban van.-mondtam, Harry bólintott, majd kérte, hogy navigáljam.Egész úton idegeskedtem,nehogy későn érjek oda, és Ro bajba kerüljön.Hary próbált nyugtatni, de én csak a táskámat markolásztam.Ahogy az iskola felé haladtunk, az eső szépen lassan elállt és  a nap is ki sütött.
Még jóformán le sem állt az autó de én már szálltam volna kifelé.Majd miután ténylegesen leállt az autó, kiszálltam és szaladtam az iskolába.Már rég kicsengettek, és alig voltak már gyerekek az épületben.Vagyis azt hittem, hogy alig lesznek az iskolában, de tévedtem.Körülbelül 20-30 gyerek kint hangoskodott az udvaron.Ki akartam menni, de a belsőajtó be volt zárva.Körbe kellett mennem.Siettem ahogy tudtam.Időközben megláttam Harryt egy napszemüvegben, ahogy az ajtóhoz közeli, eldugott padhoz ült le.
Bementem és láttam, hogy az a 20-30 gyerek körbe áll valamit.Közelebb értem, és láttam, hogy Rosie és Sandra egymás haját húzza, közben pedig egymásnak kiabálnak minden féléket.
Gyorsan átfurakodtam a gyerekeken, majd próbáltam leszedni a húgomat, a szőke hajú lányról.Miután szétszedtem őket, Sandra, Rosie után ordibált, de a húgomat már próbáltam lenyugtatni,és esélyt sem adtam arra, hogy meghallja amit kiabál neki a másik lány.Mikor sikerült, kivittem és odahajoltam hozzá.Nem ordítottam vele, hanem próbáltam nyugodtan beszélni hozzá.Sőt nem is haragudtam rá, mert Ro nem olyan, hogy akárkivel összeverekedjen.Tuti nyomós oka volt.Kivezettem az ajtón, majd leültünk az egyik padra.Harryt nem láttam a padon, gondoltam dolga volt, és elment.Miután leültünk próbáltam kicsit rendbe szedni, világosbarna-vöröses színű haját, amit a másik lány kissé megtépázott;bár a húgit sem kell félteni, adott ő is bőven.
Miután rendbe szedtem őt, elkezdtem a beszédet.:
-Miért tépkedtétek egymást?-kérdeztem Rosiet, aki csak meghúzta  a vállát.Nem mondott semmit.
-Na, légy szíves válaszolj.Megpróbálok segíteni.Oké?-szóltam, majd sóhajtott egyet.
-De úgy sem értenéd!-szólt és láttam rajta, hogy el fátyolosodik a szeme.
-Mondd el mi történt, ígérem egy rossz szót sem szólok.-mondtam majd a szívemre raktam a kezem esküként.
-Az úgy volt, hogy Amyvel leültünk az ebédlőben és néztük az újságot.Benne volt a One Direction, és róluk beszélgettünk.Utána odajött Sandra és beszólogatott, hogy ők milyen idióták, tehetségtelenek, és sohasem fogunk találkozni velük, és még mondott rájuk sok dolgot, amit nem hagytam.Úgy éreztem, hogy nem lennék igazi directioner ha nem védeném meg őket, ezért mondtam, hogy szálljon le róluk is meg rólam,mert közben engem is sértegetett, de ő nem hagyott békén, aztán megcsapott és innentől meg láttad te is, és nem bántam meg.Mindent ugyanúgy csináltam volna ismét.-mondta, majd az utolsó mondaton nevettem.
-Büszke vagyok rád.-mondtam nevetve majd megöleltem.Elkezdett Ő is nevetni.Igazából, megértettem, hogy miért kapta fel a vizet, a One Direction miatt, körülbelül én is így szeretem a Coldplay-t, szóval büszke voltam rá.
-Na látod, ezt szeretem mikor mosolyogsz,és ne aggódj nem hagyom, hogy rád kenjék a balhét.-szóltam és puszit nyomtam az arcára.A hátunk mögül köhintést hallottunk.Hirtelen megfordultunk, és megláttuk Harryt.
Rögtön Rosiera néztem, aki alig hitt a szemének.

Sziasztok!Előálltam az új résszel.Tudom, hogy rövid lett, amit sajnálok, viszont az izgalmasabb részeket a következőre tervezem.Remélem nem haragszotok, és nem pártoltok el tőlem.Komizzatok, hogy megtudjam mind változtassak vagy ne változtassak. ;)

Puszi mindenkinek! :)

16.rész

16.rész

[Harry és a tortillák között cikázott a tekintetem.Sóhajtottam egy mélyet, majd megszólaltam....]

-Oké együnk, csak azt mondd meg, hogy honnan tudod, hogy szeretem a tortillát?!-kérdeztem mert kíváncsi voltam.Harry csak nevetve megrázta a fejét, majd belekezdett a kajába.Mivel láttam, hogy nem fogja elmondani én is belekezdtem a kajába.Nagyon finom volt.Csak ettem és ettem.Harry észrevette, mennyire ízlik, és ezen csak alig láthatóan mosolygott.
Miután megettünk megszólaltam:-Köszi Harry, ez finom volt.-mondtam mosolyogva, majd Harry is mosolygott.
-Nincs mit.-mondta vigyorogva.Harry végig engem figyelt.Pontosan úgy mint mikor pizsiben odaállítottam hozzá.Most is feszélyezve éreztem magam.Éreztem, hogy az arcomba felfut a vér.Egyre jobban és jobban pirosabb lettem.Harry ezt láthatóan élvezte.Vigyorgott mint a vadalma.Nem tudom miért teszi ezt velem.Mikor már nem bírtam tovább szóltam neki.
-Harry hagyd abba!-utasítottam, de erre még jobban vigyorgott.
-Mégis mit?-kérdezte 'ártatlanul'.
-Harry!-szóltam és hozzá vágtam az egyik dossziét, majd, mint aki jól végezte a dolgát hátradőltem a székben.
Becsuktam a szemem és pihegtem egy kicsit, mert tele tömtem magam a tortillákkal.Gondolkoztam.Azon gondolkoztam, hogy mennyit kell még itt ülnöm, és meddig kell csinálnom ezeket az adminisztrációs melókat.Szeretem a munkám, nem arról van szó, csak most nagyon rá vagyok készülve egy kis lazításra egyedül.Estére terveztem egy kis relaxálást az uszodában.Szerencsére ismerem a biztonsági őrt, és megengedte, hogy este zárás után, bemenjek, így teljesen egyedül leszek.
Így bambultam pár percig, majd mikor  kinyitottam  a szemem, Harry még mindig ott ült a székben.
Egy ideig vizslattuk egymás tekintetét -próbáltunk valamit megtudni- amikor Harry megszólalt:
-Tegnap este nem hívtál.Akcióztatok a kis selyemfiúkával? -kérdezte Harry vigyorogva, mindent tudóan.Őszintén szólva nagyon meglepődtem  a kérdése hallatán.Muszáj volt válaszolnom, mert már idegesített, az a vigyorgó arca.Semmiképp sem mondhattam meg az igazat, mert akkor azzal szívatna, míg tehetné.Tehát magabiztosan -vagyis megpróbáltam magabiztosan- válaszoltam:
-Neked semmi közöd sincs hozzá, hogy én kivel mit csináltam.-mondtam egyszerű hangvételben a srácnak.Kissé meglepődött, majd rögtön mosolyra húzta a száját és megjelentek a kis gödröcskéi.
-Mikor végzel?-kérdezte, témaelterelésként.
-Kb. másfél óra múlva miért?-kérdeztem értetlenül.
-Csak kérdeztem.-válaszolt Harry pókerarccal.
Pár perc után felálltam, és folytattam a munkámat.Annyira belefeledkeztem a dolgokba, hogy elkezdtem dúdolni .Egyszer csak, mint akinek mondják, felnéztem a képernyőről és Harry mosolygós arcával találtam magam szemben.Irtó ciki volt.Utálok más előtt dúdolni vagy énekelni, viszont ha arról van szó, hogy otthon egyedül,  mikor senki sem hall vagy lát akkor tele torokból is megy.Éreztem ahogy az arcomba szökik a vér.
-Harry, azt hittem már elmentél.-mondtam tarkómat vakargatva.
-Amint látod, itt vagyok.Olyan vagy, mint Zayn: mikor gépel, Ő is kinyújtja a nyelvét.-mondta kuncogva.
-Légy oly' szíves menj el Harry.-kértem meg udvariasan, majd az ajtóhoz mentem, kinyitottam jelezve, hogy menjen.
Harry mintha észre sem vette volna, ugyanúgy ült a széken, és nézett engem.Dobbantottam a cipőm sarkával, mint valami hisztis kisgyerek, akinek az anyukája nem akarja megvenni a legújabb játékot.
-Harry légy szíves menj el!Nekem dolgoznom kell!-mondtam már-már hisztérikusan.Harry most sem moccant, sőt felvonta a szemöldökét és úgy nézett rám.
-Nem tudsz mindent irányítani.Ezt fogadd el.Van, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek, és nem lehet őket irányítani.-mondta komolyan Harry.
-Bölcsészkaron végeztél, hogy ilyen bölcs vagy?!Amúgy meg, ha nem is mindent, de a legtöbb dolgot megpróbálom irányítani több-kevesebb sikerrel, és eddig inkább több, mint kevesebb sikerrel véghez is vittem a dolgokat.Ha majd valamit elszúrok, akkor mondhatod, hogy megmondtam.-mondtam Harrynek egy kicsit ideges hangon.
Miután beláttam, hogy Harry nem fog kimenni, bezártam az ajtót és visszaültem a gép elé.
Kissé duzzogtam, ami szerintem látható volt, mert püföltem a billentyűzetet, majd szépen lassan lenyugodtam.Harry egész idő alatt egy szót sem, szól, szinte olyan volt mint egy szellem.Mikor egyszer-egyszer odanéztem, láttam, hogy a telefonját nyomkodja vagy relaxál.Egy idő után már nem foglalkoztam vele, hanem teljes erőbedobással a munkára koncentráltam.Mikor egy másfél óra elteltével kész lettem, elpakoltam a dolgaimat és a papírokat.Volt három-négy hatalmas dosszié, azokba kellett csoportosítani ezeket a papírokat.Mikor ezzel is kész lettem, összekaptam a táskámat, és indultam kifelé.Szóltam Harrynek, hogy jöjjön , mert zárnám be a szobát.Felállt és kiindult az irodából.Harry látóhatáromon kívül esett, így nem is foglalkoztam vele többet.Indultam hazafelé.
Mikor kiértünk az épületből, leesett az állam.Az eső szinte szakadt.Komolyan 20 év alatt azért kiismerhettem volna a londoni időjárást.Sóhajtottam egyet, majd a sálamat a fejemre tekertem és elindultam.Tócsákat kerülgetve tettem meg pár lépést, amikor valaki visszarántott.Úgy megijedtem, hogyha nem tart meg két erős kar én beleesek a sárba.Felálltam és hátrafordultam.Harry állt előttem.Kérdőn néztem rá, mire megszólalt:
-Gyere velem, elviszlek.-mondta mosolyogva.
-Nem kell Harry köszi.-mondtam, de nem hagyta magát.
-Gyere már!Nem eszlek meg, csak ha te akarod.-mondta kuncogva.
-Nagyon szellemes vagy.-forgattam meg a szemeimet.-De mondtam már, köszönöm nem kell.
-Jajj Maya csak nem félsz tőlem?!Vagy  talán igen?-kérdezte mosolyogva.
-Én nem félek!És pont Tőled?-szóltam vissza, mire Harry megfogta a karom, és vezetett az autója felé, amit hagytam.
Mikor beültünk az autóba és elindultunk, akkor esett le, hogy olyan voltam, mint egy kisgyerek, akit csellel vettek rá, hogy megegye a spenótot.Hitetlen fejjel Harryhez fordultam, aki csak kuncogott az orra alatt.
-Nem csak te tudsz irányítani.-mondta nevetve.
-Most már résen leszek ne aggódj.-mondtam "sértődötten".
2-3 perce autózhattunk, mikor megszólalt a telefonom.A kijelzőn azt a nevet láttam meg, amit nem sokszor látok, de amikor meglátom rögtön ideges leszek...

 Sziasztok!Először is nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam félév után vagyunk, és most még többet kellett tanulni mint félévkor. :/

Remélem elnyeri a tetszéseteket, de ha még sem akkor írjátok le mi nem tetszett benne.:)

Puszi mindenkinek! :) xx

15.rész

15.rész

[Beszélgettünk még egy kicsit aztán mind a ketten ott ahol voltunk a kanapén elaludtunk.Én pedig személy szerint izgatottan vártam a másnapot....]

*Maya szemszöge*

Mikor reggel felkeltem, már nem fájt a fejem, ami egy jó pont.Dolgozni kellett menni ami rossz pont.Viszont ma délután el fogok menni az uszodába egy kicsit úszni,ahol ki tombolom kicsit magam.Kinéztem az ablakon szeles, hűvös idő volt és bármikor eleredhetett az eső.Ez is egy rossz pont.Hangulatomtól függően bírom az időjárást, bár nem igazán értem.20 év alatt igazán megszokhattam volna.Kimentem a konyhába készíteni valamit.Találtam egy cetlit.Mia hagyta itt.Akkor jutott eszembe, hogy mi este valami horrorfilmet akartunk nézni.Ez gáz!

Csüvi!Este miután EGYEDÜL megnéztem a filmet(ezért jössz eggyel) hazamentem.Jót ne halljak rólad.Majd még ütközünk.Csók Mia xx

Hát igen ez Mia stílusa.Az örökös lazaság.Nem értem én miért nem tudom ennyire lazán venni a dolgokat.Állandóan stresszelek.Egyszer a családom miatt, egyszer a pénzem miatt, egyszer magam miatt és még sorolhatnám estig.Ő pedig csak lazán éli az életét.Bár neki a hozzáállása is jóval derűsebb.Mi  vagyunk az örök ellentétek.A tűz és a víz ha lehet így fogalmazni.Ő optimista, én pesszimista.Ő gyönyörű és mindig mosolygós, míg én teljesen rondának, és elhagyottnak érzem magam.De előtte megszólalni sem merek erről mert kapok.Mindig azt mondja, hogy irigyel a "szép" kék szemem  miatt, és a sötét, hosszú mogyoró barna hajam miatt.Pedig szerintem Ő sem csúnya, hanem gyönyörű.Gyönyörű vállig érő szőkésbarna haja van, ovális arca és gyönyörű smaragdzöld szeme.Pont, mint Harrynek.Mi?Mi az, hogy Harrynek.Úgy rémlik, mintha azt gondoltam volna, hogy Harrynek is gyönyörű szeme van.Na de állj!Én ilyet nem mondhatok, sőt még nem is gondolhatok.Egyszer már megbántott, de nagyon csúnyán.Sőt nem csak Ő hanem utána Martin is.Bármilyen hihetetlen Ő is.Aztán Nick is.Ő volt a legutolsó pasim.3 srác.20 éves vagyok és eddig 3 sráccal jártam.Nagy teljesítmény.Sőt tovább fokozom.Ebből a 3 srácból kettővel voltam ÚGY együtt, és ebből a legelső Harry volt.Ezt akartam neki elmondani akkor azon az estén, mikor megtörtént a dolog, de nem hagyta.Így Ő ezt nem is tudta.Honnan is tudta volna.Én is hülyén viselkedtem, bár csak19 éves voltam, és ki gondolta, hogy el fogunk jutni addig a pontig?!A mai napig nem tudja, és szerintem már nem is fogja megtudni, hogy nekem Ő volt az első.19 évesen egy lány vagyis most konkrétan én úgy gondoltam, hogy ez gáz.Már minden lány erről faggatott,hogy mikor-kivel volt az első, de én nem válaszoltam.Lett volna alkalmam, hamarabb is együtt lenni valakivel, de én kis naiv, azt gondoltam, hogy azzal leszek együtt először, akit teljes szívemből szeretek és Ő is viszont.De nem így lett és csalódtam.
Sőt még most sem tudom,hogy az emberek miért vannak úgy odáig meg vissza  a testi együttléttől(pedig két pasival voltam, és fogalmam sincs).
Na jó le állítom magam, mert már így is elég harapós kedvembe raktam magam.Szuper ügyes vagyok mondhatom.Eddig semleges hangulatom volt most meg tiszta negatív vagyok.Pont mint tegnap csak fejfájás nélkül.

Ez a reggel is jól indul.Puffogok mint egy kis traktor, pedig még senkivel sem találkoztam vagy beszéltem.Ilyen hangulatban ültem le reggelizni.Nagy duzzogva megettem a pirítósomat.Csak egy dolog segített.A bögre meleg tea.Ez vérré vált bennem.Ideje lenne öltözködni és munkába menni.Reggeli után még egyszer kinéztem az ablakon.Most még jobban el volt borulva, mint pár perce, de nem igazán érdekelt.Január van és olyan idő van mintha március lenne.Gondoltam, hogy itt tuti nem fog esni az eső.Tehát egy őszies/tavaszias összeállítást vettem fel.

Elindultam a munkába.Ma is gyalog mentem.Fejben eldöntöttem, hogy a reggeli kis kirohanásom ellenére ma jókedvem lesz.Ez addig sikerült míg beértem a stúdióban.Mikor beértem már kaptam is az utasításokat.De ebben is van valami jó.Csak ülök az ÉN kis irodámban.Igen, teljes munkaidőben dolgozom, nemcsak próbaidőn vagyok.Olyan jó kimondani, hogy az én kis irodám.Az enyém..Igaz egy kis lyuk, de az enyém.Szóval beültem és elkezdtem gépelni.9 órától, fél 12-ig csak gépeltem, nyomtattam, és rendezgettem a papírokat.Elmerültem a munkában teljesen, és a hasam korgására lettem figyelmes.Megsimogattam a hasamat, majd hátradőltem a székben.Kifújtam magam, és a táskámért nyúltam.A pénztárcámat kerestem amikor arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtó.Bekukucskál rajta egy szempár majd belép.Harry volt az.A szívem egyet dobbant és én próbáltam csitítani, hevesen dobogó szívemet.Beljebb lépett, majd nem zavartatta magát és leült az egyik fotelbe.

-Szia Maya.Mi újság?-kérdezte jókedvvel.Őszintén mindig csodáltam, mert állandóan mosolyog.Szerintem ezért a mosolyért (is) szeretik annyian.

-Szia Harry.Minden jó és veled?-válaszoltam kérdésére majd arcomra erőltettem egy mosolyt.

Eltöprengett valamin pár másodpercig majd újra a tekintetemet kutatta, amit végül meg is talált.

-Éhes vagy?-kérdezte tőlem.

-Nem.-vágtam rá egyszerűen, mire végszóra megkordult a gyomrom.Komolyan olyan volt mint egy filmben.Harry felkacagott majd ismét beszélni kezdett.

-Van egy meglepetésem.Csak csukd be a szemed, és ne less.-mondta mire értetlenül néztem rá de végül összeszorítottam a szemem.Csörgést hallottam, mire kicsit kukucskáltam, de Harry rám szólt mire csak kuncogtam.Végül szólt, hogy nyissam ki a szemem.Amit láttam, az meglepett.Nagyon meglepett.Két tányér volt az asztalon és azokon pedig 2-2 tortilla.Én csak meredten figyeltem az ínycsiklandó tortillákat.Felpillantottam, és Harry elégedetten mosolygott.
-Ebédelni készültem, megéheztem egy kis tortillára és gondoltam szereted, így hoztam neked is.-mondta Harry magyarázatképpen.

-Hmmm...és tegyük fel, csak a vita kedvéért, hogy én nem szeretem a tortillát, akkor mit csinálsz?-kérdeztem érdekes hangsúllyal Harrytől majd kissé előre hajoltam.Harry várt pár másodpercet, majd vészesen közel hajolt.
-Tegyük fel a vita kedvéért, hogy nem vitázol, csak megeszed a tortillákat, és a végén annyit mondasz, hogy köszi Harry ez finom volt!Amúgy tudom, hogy szereted a tortillát, úgyhogy ne vitázzunk.-mondta halál nyugodtan, és végig mosolygott.Ott szemtől szemben.Hátrahajoltam, mert már kezdett feszélyezni az az 5 centi távolság, ami az arcunk közt volt, és rá néztem.Harry és a tortillák között cikázott a tekintetem.Sóhajtottam egy mélyet, majd megszólaltam....

Sziasztok!Megérkezett az új rész.Remélem tetszik.Próbálom minél izgalmasabbra csinálni.Remélem nem okoztam csalódást.Puszi mindenkinek! :) xx